2009 április 18. | Szerző: *Meira*

Ma leütöttem Vaterán egy fülbevalót, imádom a fülbevalókat, több mint 60 db van, azokat nem számítom amik lekoptak, bizsunál sűrűn elfordul sajnos:( Meg licitáltam egy gyönyörűszép karkötőre, lepke van rajta, de elvitték előlem grrr:@@@ nem értem, beírom h 1400 ft az ajánlatom, erre kiirja ez a sz.r, hogy valaki ugyanennyit ajánlott. Erre megnézem aki elvitte az 1350-ért vitte, akkor most mi van?? meghülyült a vatera, v én hülyültem meg?:S brühühüüü :'(

Ma végre fogok keresni egy kis pénzt, megyek fellépni…már két hónapja kb nem volt, tiszta lelkibeteg voltam, nem is csak a pénz miatt bár az is hiányzott, de olyan mellőzöttségérzetem volt, sajnos az ilyen “munkánál” (azért írom így mert nekem ez nem munka nyilván, imádom) sosem lehet tudni, mikor lesz valami vagy egyáltalán lesz-e…úgyhogy ma egész nap csak táncoltam meg zenét hallgattam, máshoz semmi kedvem, komolyan még izgulok is kicsit pedig már nem tudom mióta nem izgultam, 6 év táncolás után már megszoktam a fellépést…amúgy 2 hét múlva is lesz egy, és most már tuti hogy boszorkány vagyok (nemröhög), ugyanis ezt “varázsoltam” (megint nemröhög, nem képzelem magam 10 évesnek:D). A lényege h teleholdkor este tüzet kell gyújtani, kibontott hajjal, aznap nem eszünk húst blabla, és a kívánságunkat bele kell kötni egy csomóba. Én eddig 3szor csináltam és mindig működött, nagyon kész:D gondolom az az elve, hogy amit elképzelsz, és hiszel is benne, és tényleg nagyon szeretnéd az valóra válik! persze rosszat nem szabad kívánni meg olyat se h X.Y. szeressen belém mert akkor befolyásolnád az akaratát. De olyat lehet pl, h találjam meg a párom. Jó lehet h így viccesnek tűnik, de nekem bejött:D

Ja és még egy dolgot kitaláltam magamnak hogyan fogjam vissza a shoppingot: van egy cipőm, nemrég vettem, amibe egyszerűen nem bírok 10 percnél tovább menni úgy h ne törje fel a lábam. Na, ha azt veszem fel, akkor tuti, h már annak örülni fogok, ha a buszig elvánszorgok, nemhogy még járkáljak a városban:D mondjuk elég mazochista módszer haha:D Egyik tanárom pont meg is jegyezte, h “maga milyen hősiesen viseli mindig ezeket a magassarkúkat”, na ja, akkor tényleg hősies voltam, mert már azon gondolkodtam h inkább mezítláb megyek haza.Pedig amúgy tök jól bírom a magasat, mindig abban vagyok, már hozzámnőtt, a polcon ez a cipő sem tűnt szadistának…

Ő az, meg a fülbevaló ami az enyém lesz:)

Első

2009 április 16. | Szerző: *Meira*

 Az elején még csak hullámszerűen tört rám a vásárolhatnék, 2 hétig még simán kibírtam, hogy ne menjek boltok közelébe. Leginkább akkor vásároltam, mikor valami rossz ért, főleg ha valaki felbosszantott vagy ideges voltam. Mára már nincs érzelemhez kötve a dolog, ha unatkozom, ha jó kedvem van, ha rossz, az első dolog ami eszembe jut, hogy mit kéne csinálni: VÁSÁROLNI! Ha lyukas órám van az egyetemen, mindig kimentem a városba, ha kellett, ha nem, és általában akkor már vettem is valamit. Persze próbáltam magam nevelni, újabban rákaptam az edzőteremre, hogy még jobban mutassak az új ruháimban, és oda járok lyukasórákban, de a vásárlás mértéke persze semmit sem csökkent! Ugyanis minden áldott nap hazafelé a városon keresztül megyek, el a kirakatok előtt, azonnal látom, ha jött valami új, és akkor muszáj bemennem.. 5 munkanapból 3-on szoktam nézelődni, és az biztos, hogy nincs olyan hét hogy ne vennék valamit. Persze van egy alternatíva, a másik busz, amivel akár el is kerülhetném a belvárost, de az meg olyan unalmas, szeretek a városban sétálgatni, semmi kedvem félreeső utcákon caplatni gyönyörű napsütésben, ahol semmi néznivaló nincsen…

Én persze nem találom soknak a ruháim és cipőim számát, ugyanolyan sokszor érzem azt, hogy nincs egy rongyom se, mint bárki más. Ha veszek egy új dolgot, mindjárt elképzelek hozzá valami mást is, ami jól menne hozzá, vagy ha kitalálok egy összeállítást, legtöbbször úgy érzem, ehhez még pont hiányozna valami! Eddig 40 cipőm gyűlt össze (csak azokat számolva ami jó is, fel is veszem), kivétel nélkül magas sarkú, extra nőies darabok. Odavagyok a gyönyörű színes, szatén vagy lakk cipőkért…Egyébként minden ruhámat hordom, amit megveszek, imádok összeállításokat kreálni, persze mindig van egy adag ruha éppen, ami még nem volt rajtam, például már most tele a szekrényem az új nyári cuccokkal, amit még nem volt mind alkalmam felvenni, mert még nincs olyan régóta jó idő, de már alig várom. Nincs olyan ruhám, amit bevágok a szekrénybe, cetlivel együtt, gondosan rendezgetem őket, nem vagyok egy rendmániás típus, de a ruháimra kényes vagyok. Imádom kinyitni a szekrényt és bámulni benne a sok szép ruhát, időként viszont elfelejtem, mi mindenem van, ezért nyilvántartást vezetek gépen a ruhákról! Igen, elég durva, nem hallottam még ilyenről aki hasonlót csinált volna, de én nagyon élvezem:)

Ennyit bevezetőnek, a mai szerzeményem pedig egy gyönyörű világoslila, szatén szandál volt, mindössze 4290 forintért, bele vagyok zúgva, ahogy a tegnapi szerzeményembe is, ami szintén egy szatén, lila szandál, de sötétlila, egyáltalán nem ugyanolyan a kettő:) A lila szín nagy kedvencem egyébként, nem csak amióta divat lett, de sajnos csak most tudtam beszerezni ilyen színű dolgokat, mert ha valami épp nincs divatban, képtelenség hozzájutni, mert minden boltban ugyanaz van…tavaly nyáron még nem volt ez a lila őrület, nem is volt egy db lila szandálom sem, úgyhogy ezt a hiány gyorsan duplán pótoltam is! képeket is teszek fel majd, amikor tudok, a ruháim kb fele le van fotózva egyébként…